A patinás Carl Eickhorn Waffenfabrik AG csődjét követően a vállalat egy részét a GMS-Hamburg befektető vette át. Néhány évvel később ez a cég is csődbe ment és leállította a termelést Solingenben. Continue reading
A Solingenben készített kések, tőrök és egyéb vágóeszközök közül talán a Carl Eickhorn nevével fémjelzett termékek a legismertebbek. Az 1356-ban még Eykorne néven említett manufaktúra korai történetéről egyelőre keveset tudunk. A családi márka hírnevét megalapozó Carl Eickhorn a solingeni Weyersberg vasútállomásnál tartott fen egy nagy fenőkőraktárt és csak bedolgozóként gyártotta a különböző szálfegyvereket.
Carl Eickhorn fenőkőraktára
Solingen hallatán akár Otto Adolf Eichmann is eszébe juthatna az embernek. A Schutzstaffel (SS – Védosztag, néhány helyen Védőosztag) egyik leghírhedtebb Obersturmbannführere (alezredes) 1906. március 16-án itt látta meg a napvilágot. A város neve szerencsére inkább a kések, az étkészletek, a „rozsdamentes” edények és használati eszközök szinonimájává vált. Nem véletlen, hogy a Deutsches Klingenmuseum is itt, „Klingenstadt”-ban található.
Kés. Egy tárgy, mely egyben fogalom és szimbólum, kultikus jelentőségű. „Modern” mindennapi életünk funkcionális eszköze. Eredete a távoli múltba vezet, hiszen a késként funkcionáló tárgyak használata csaknem egykorú az első hominidák megjelenésével. Etiópiából olyan, vágásra és egyéb praktikus célokra alkalmas kőpengék kerültek a napvilágra, melyeket 2.5 – 2.6 millió éve készítettek. A közel százezer éve megjelent Homo sapiens sapiens az obszidián, réz, bronz, vas, damaszkuszi és egyéb acélfajták felhasználásával a kések és tőrök elképesztően széles forma- és pengevilágát alakította ki. Az idő folyamán a kés ugyan vesztett abból a rangjából és misztikumából, mely az ókorban és a középkorban körüllengte, de ennek ellenére néhány típus napjainkban is legendának számit. A végtelenül egyszerű, egyben elegáns francia Douk-Douk, a különböző solingeni cégek termékei, az Okapi és a japán Higonokami mellett az elit katonai egységeknél rendszeresített taktikai kések, rohamtőrök és bajonettek is ehhez a körhöz tartoznak. Mindegyikük megérdemel egy külön tanulmányt a gurkák retteget kukrija, az orosz Tokarev SVT 40 és az 58-as kaliberű Zouave puska tartozékának számító „szuronyon” keresztül az 1909-es gyártású Mauser 98K puskához tartozó argentin Weyersberg bajonettig.
Különleges helyzetekre tervezett taktikai kés. A cél a tervezésnél az volt, hogy olyan eszköz legyen a katonánál, amit ha közelharcra kerül a sor könnyen elő tud kapni, nem vesznek el értékes tizedmásodpercek azzal, hogy kitaláljuk merre áll a kés éle, merre tudunk vágni vele. A markolatot könnyen meg tudjuk ragadni, a kés a tokból könnyedén kihúzható, szimmetrikus a penge, mindegy merre vágunk, a kés harapni fog, a nagyon vékony markolat megadja a helyes irányt, mindég tudni fogjuk hogy áll a kés a kezünkben, végül pedig a penge 5 mm vastag, ez elég arra, bármelyik taktikai mellényt átlyukassza. Persze a kést valakinek meg is kell tartani….. Egyébként nekem nagyon tetszik…
Már elérhető az Acélfullánkon.
A Bundeswehr-nél rendszeresített KM 2000 továbbfejlesztése. Pár extrával egészítették ki, mint a fafűrész, drótvágó, gyémántporos reszelő. A tok nagyon okosan lett kitalálva, a drótvágó fogó egyik szárát képező tokrész egyszerűen és gyorsan szerelhető le, nem kell az egész kést lebütykölni a felszerelésről. Nagyon határozott, célra tervezett kés.
Most elérhető az Acélfullánkon.
Elsősorban a légierő igényeihez alakított harci-, túlélő kés, néhány extrával felszerelve. A videó bemutatja a főbb tudnivalókat a késről. Nagyjából mindent tud, amit az ilyen kések tudni szoktak. A tok kimondottan jó, sokféle helyzetben rögzíthető.
Kézbe fogva eléggé meggyőzőnek tűnt.
Most elérhető az Acélfullánkon.