Késblog

Felszerelésünk fontos részét képezik a különféle szerszámok, munkaeszközök. Ezek közül sok az éllel rendelkező szerszám, amelyek munkavégző képességét döntően meghatározza élük aktuális állapota.

Ezért már a szerszám kiválasztásánál célszerű figyelembe venni, hogy kint terepen is képesek leszünk-e annak rendbehozatalára, élezésére, és ezzel munkavégző képességének folyamatos fenntartására.
Az éles eszköz szükségszerűen veszélyes, de az életlenség ezen túlmenően balesetveszélyes is! Ennek oka, hogy a kopott él megnehezíti, akadályozza a szakszerű, pontos használatot, és feleslegesen megnövelt erőkifejtést igényel. Hasonlóan fokozza a balesetveszélyt az adott feladathoz rosszul megválasztott eszköz, vagy éltípus is. Többek között ez is az oka annak, amiért egy élezett eszközt használó ember egyik legalapvetőbb ismeretei közé kellene tartoznia az élezésnek.

Az él jellemzőit meghatározó tényezők:
– Az él típusa
– A vágóél szöge
– Az él felülete
– A penge alapanyaga
                a) az acél típusa (összetétel, minőség
                b) az acél hőkezelése

Éltípusok

Most csupán a főbb típusok meghatározása a célom. Ez nem zárja ki az egyéb speciálisabb élezési módok (különféle fogazatok, kampóél, vésőél, stb.) és az éltípusok közötti átmenetek lehetőségét, mégis igyekszem meghúzni azokat a határvonalakat, amelyek segíthetnek eldönteni, hogy a leggyakoribb éleznivalók esetében mivel van dolgunk. Bizonytalan esetekben megítélésem szerint érdemes az élezést végző szándékából kiindulni.

Például ha egy élszalagos élezés felülete kissé domború lett, de az élezés célja egyenes felületű élszalag kialakítása volt, amit sík csiszolófelületen próbáltak létrehozni, akkor azt az élt még nyugodtan tekinthetjük élszalagosnak. Vagy egy látszólag skandináv élen valaki szándékosan próbált íveltebb felületet kialakítani, akkor azt inkább tekintsük domború, mint skandináv élnek attól függetlenül, hogy valószínüleg mindkét éltípus tulajdonságai jellemezhetik majd felhasználás közben.

Az élezési módok között három alapvető típust különböztetünk meg. A megkülönböztetés legfontosabb szempontja az a mód, ahogy az élezés, illetve a kés elkészítése során a penge legvékonyabb része (él) és legvastagabb része (pengehát) közötti átmenetet megoldják, vagy megoldjuk.

-Egy erős, tartós vágóélből a leginkább akadálymentesített átmenetet a domború élezés biztosítja. Itt nincs határozott határvonal az él és a bevezető él között. A bevezető él és az oldalfelület találkozási vonala már kevésbé befolyásolja ennek az éltípusnak a tulajdonságait, a típus meghatározásába belefér.

Jó példa erre az éltípusra pl.  a Fallkniveln S1 :

-Ha az élezett terület szándékunk szerint egyenes felületű, akkor két további éltípusról beszélhetünk.
Az egyik az, ha az egyenes élezési felület az éltől mindenféle egyéb beavatkozás nélkül éri el a penge legnagyobb vastagságú részét (oldalfelület, vagy pengehát). Ezt nevezhetjük skandináv típusú élnek. Rendszerint kis (30 fok alatti) élszög, sérülékeny, de nagyon finom vágóél jellemzi.

Jó példa erre az éltípusra pl. a Mora 2000 :

A másik, amikor az élezett felület és a penge legvastagabb része között egy átmeneti szakasz, az ún. bevezető él (késkészítők gyakran öszörülésálható. Ez a öszörülésívelt felületű (homorú vagy domború) egyaránt. Ezt az élezési módot nevezzük élszalagosnak , a cikk jelenleg csak ennek a típusnak a kézi élezésével foglalkozik.

A Gerber Chameleon oldalfelülettel, és homorú bevezetőéllel rendelkezik.

A penge valódi vágóéle nem minden esetben egyezik meg a nagyolt élszöggel, vagy kis mértékben eltérhet a késen található éltípustól is. Ennek az oka lehet szándékos (könnyebb sorjamentesítés), vagy véletlen (egyszeru gyakorlatlanság).
Ezt a jelenséget nevezhetjük másodlagos élszalagnak . A vágóél mindig az lesz, amelynek szöge az élből kiindulva a legnagyobb. Ez a vágó élszög az élezési tevékenységünk tulajdonképpeni végcélja. Ideális esetben élszalagos élezésnél ez az élszög késeknél nem nagyobb 40ál , és nem kevesebb 30 foknál . Ásóknál 50árdoknál 40értékek az eszközök alapanyagától, és a tervezett felhasználástól is erősen függenek.

A kézi élezés eszközei

A kézi élezőeszközöket elsősorban durva (nagyoló), és finom (sorjacsökkentő, sorjamentesítő) csoportokra bonthatjuk, illetve külön csoportosíthatjuk a különféle készleteket és szükségeszközöket, amely csoportok magukban foglalják mindkét előző csoportot (durva, finom) is.

1/ Durva, nagyoló eszközök

-Fenőkövek: ezek általában viszonylag olcsó, megfelelő minőség esetén (ha egy élezés még nem eredményez rajta látható kopást) jól használható, megbízható holmik. Egyik kedvencem a közönséges kaszakő, amely jól fogható, nem túl nagy, nem túl nehéz, olcsó és megfelelő érdességű a hatékony munkához. Léteznek kombinált, két eltérő érdességű felülettel gyártott fenőkövek is. A durva köveket mindig vízzel célszerű használni, kombinált kő esetén a finomabb oldalt is.
Sajnos mostanában egyre gyengébb minőségű fenőkövek árasztják el a boltokat, így fontos, hogy megfelelő gyártótól vásároljunk. Nálunk talán a beszerezhető legjobb a TYROLIT, egyenletesen magas minőségűek a termékeik, és változatos méretekben, valamint többféle érdességben készítik azokat. Nagyon pozitív személyes  tapasztalataim vannak velük kapcsolatban. Tőlük egy kaszakő is kimagaslóan jól fog teljesíteni, de a Rákóczi kövekről is nagyon jó véleményeket hallottam, és ezek is léteznek durva és finom felületekkel egyaránt.

-Gyémántporos élezők: áruk jóval magasabb a szokványos fenőkövekénél, de előnyeik vitathatatlanok. Könnyebbek, jól tisztíthatóak, tartósak, és az éleznivaló szerszám keménységétől függetlenül használhatjuk őket. A gyémántporos élezők többféle méretben és többféle felületi érdességgel is kaphatóak, mégis ritka, hogy valaki teljes készletet vegyen belőle. Ezt részint a magas ár is indokolja, de igazából felesleges is. Nagyoláshoz egy könnyen élezhető acél esetén én a legdurvábbat, simításhoz pedig a legfinomabbat venném, de magasabb kopásállóságú acélokhoz (rozsdamentes pengék 0,6 %-os széntartalom felett, erősebben ötvözött szerszámacélok, gyorsacélok, porkohászíti anyagok) egy (-két) fokozattal finomabb nagyoló élezőt érdemes venni, az élező hosszabb élettartama érdekében. Amit jobban átgondolnék vásárláskor, az a méret. A kis kulcstartó méretű izékkel ugyanis egy örökkévalóság kinagyolni akár csak egy közepes méretű vadászkést is. Az asztali változattal pedig igaz, hogy szinte élvezet a munka, mégis, kissé nagy zseb kellene hozzá a kés tokján. A legtöbb ilyen élező is szereti, ha munka közben vizet kap.
Nagyon fontos információ mindenfajta gyémántporos élezőhöz, hogy kerülni kell a hagyományos köveknél megszokott nyomóerőt munka közben, mivel ezzel a szemcsék könnyen kifordulnak az élező felületéből. Tehát csak lágyan, finoman!
- Gyémántporos tűreszelők: sajnos ezek minősége elég sokféle, de talán érdemes kipróbálni néhány fajtát, mivel ezek talán a létező legkisebb hordozható élezők. Önmagukban ugyan nagyon rossz fogásuk van, de egyszerűen készíthetünk hozzájuk szükségnyelet. Az ezzel való élezésnél gyakori, hogy nem a kést mozgatjuk a tűreszelőn, hanem lerögzítjük az éleznivalónkat, és szó szerint ükőségi probléma egyébként itt sem a műgyémánt szemcsékkel szokott lenni, hanem a szemcsék alaplaphoz való rögzítésének a minőségével.
- Hagyományos reszelők: alkalmasak ásók, gyengébb minőségű baltafélék, szükségeszközök élezésére.
- Megfeszített csiszolóvászon, vagy csiszolópapír: talán a legolcsóbb megoldás, és szintén rendkívül kis helyen elférhet, de az alkalmazás minőségét döntően befolyásolja a megfelelő alátámasztás, a tökéletes feszítés, és a csiszolóanyag minősége. Nagyoláshoz P-100-as, vagy P 120-as, sorjacsökkentéshez P300-tól fölfele ajánlanám. Ha nagyon finomat szeretnénk használni, nem túlzás a P2000épp legyen egy átmeneti fokozat a durva és a nagyon finom között. A lerögzítésnek nagyon frappáns módja a ragasztás, pl. gumira, fára. Domború élezések talán egyetlen igazán bevált eszköze, a megfelelő alátámasztás megválasztása után.

2/ Közepes érdességű, sorjacsökkentő eszközök

-Finom fenőkövek, finom kerámia rudak (pl. Spyderco készletek szürke rudai), rubinporos rudak, gyémántporos élezők finom darabjai, stb.
-Fenőacélok (a lapított, vagy lencse keresztmetszetűek éle harapósabb, a lapjuk finomabb élezésre való)
-Görgős, korongos, keményfém-lapkás élezők (ezek nagyoló élezésre alkalmatlanok, de kellő óvatossággal használva tűrhető sorjalehúzók)
-Teljes sorjamentesítésre legjobb a laza bőrszíj (pl. varrás nélküli bőrövek belső oldala), durvább szövetanyagok, mint pl. a farmer, de kiválóak a különféle üvegsimaságú lapok, rudak is (pl. Spyderco fehér rudak). A bőrhöz és a szövetanyagokhoz alkalmazhatunk különféle polírpasztákat, amelyek általában segítik a munkát. Nem szívesen ajánlok mást, mert az élezésnek ebben a befejező szakaszában kézi eszközökkel már könnyebb elrontani, mint tovább javítani az eddigi munkánkon.

3/ Készletek

-Lansky, vagy Gatco féle pengebefogó állvánnyal, és pálcás élezőelemekkel ellátott készletek: ezekkel egy befogással végigélezhető a kés mindkét oldala úgy, hogy az állvány résekkel ellátott nyúlványai megvezetik az élezőelemek pálcáit, így az egész pengén nagyon pontos szögtartással élezhetünk. Az élezőelemek készletenként általában 3-5 fokozatot tesznek lehetővé, de léteznek fogazott késekhez való, és gyémántporos elemek is. Az elgondolás véleményem szerint nem rossz egy vadásznak, vagy az utca emberének a svájci bicskájához, de azért vannak hátrányai is. Kb.20cm pengehossz felett használhatatlan, mivel a pálcák kiesnek a résekből, élszalagos élezésen túl másra nem alkalmas, és mivel gyakorlatilag képtelenség kétszer ugyanúgy befogni bele a legtöbb kést, így minden élezést a nagyolástól kezdve (élszög újra beállítása) a teljes sorozaton végig kell vinni.
-Spyderco készlet: mióta gyémántporos rudakat is lehet kapni hozzá, teljes körű élezőkészletté vált. Drága, és egyre ritkábban használom hozzá a ú befogást lehetővé tevő műanyag alapot, ettől függetlenül talán a legjobb készlet, amit ajánlani tudok.

4/ Szükségeszközök

A természetben található egyes kövek felületének kitartó csiszolásával kaphatunk olyan kellően sík felületet, amely alkalmas lehet nagyoló élezésre, de ennél jobbak a mesterséges eszközök, pl. gépi köszörűkorongok törött, sérült darabjai, amelyeket már levettek a gépről.
Kalapács, üllő, vagy két megfelelő méretű kavics segítségével az enyhén ötvözött, nem rozsdamentes, nem magas keménységű pengék éle hidegen álhatóégi módszert főként kaszák újraélezésére használták korábban. Komoly előnye, hogy az élezett eszköz nem fogy, és a kikalapált él kissé felkeményedik. Az Opinel bicskák, Tramontina macheték, sok régi, nem rozsdamentes konyhakés, pl. jól kalapálható, de én a konzervdoboz fedeléből készített szükségkés élét is inkább kalapálással alakítanám ki.
Sorjamentesítésre használható szükségeszköz lehet számos kellően kemény, sima felületű tárgy, pl.: mosdók, vécékagylók, porcelántányérok és bögrék felületei, másik kés, olló, fűrész sima háta, sima nagy kavics, néhány kéziszerszám (egyes csavarhúzók, hántolók, fúrók szára, stb.), puskacső, különféle forgácsolószerszámok kései (gyorsacél esztergakések, gyalupengék, stb.).

Folytatás a "Késélezés II." cikkben…