Késblog

A precíz tájékozódást két alapvető eszköz teszi lehetővé. A térkép és az iránytű. Térképszerű rajzokat már a felső paleolitikumi őseink is készítettek. Természetesen ezek, és a jóval később élő Marshall-szigetek lakói által használt pálcikatérképek,

Pálcikatérkép

vagy az ausztráliai őslakosok rajzai inkább a környezet sematikus megjelenítésének tekinthetők – még akkor is, ha az ausztrálok már felülnézeti ábrázolást használtak –, mintsem valódi térképeknek. Tematikus térképeket a mezopotámiai államokban és Kínában is használtak. Az i.e. 16-11. században, a Shang-dinasztia regnálása idején kataszteri térképeket készítettek. A Zhou-dinsztiák, mintegy az i.e. 11-3. évszázadok közé tehető időszakában a térképészeti feladatok az államigazgatás egyik nagyon fontos részét képezték. A szakirodalom, ennek ellenére a térképtudomány megteremtőinek általában az ókori görög tudósokat tartja. Ez a vélekedés nem alaptalan, ugyanis mai ismereteink szerint az első világtérképet Thalész – az első vetület megalkotója – tanítványa, a milétoszi Anaximandrosz készítette az i.e. 6. század első harmadában. A szintén milétoszi Hekataiosz néhány évtizeddel később ugyancsak lerajzolta az oikumené térképét. Ezekkel azonban van egy nagy probléma, egyik sem maradt fenn.

Mivel a görögök a Földet korong alakúnak – a kínaiak ezzel szemben négyzetes lapnak – vélték, ezért az első térképek kör alakúak voltak. Püthagorasz és követői a Földet már gömbként képzelték el, de ez a térképészet fejlődésére még sokáig nem gyakorolt jelentősebb hatást. Az ismert világ ábrázolásában továbbra is a kör alakú térképek használta volt az általános. A szakirodalom szerint Ephorusz volt az első, aki négyszögletű térképet készített. A térképészeti koordinátarendszerhez hasonló meghatározás szintén görög csillagászok nevéhez köthető. Eudoxosz és Dikaiarkhosz a fokhálózat kialakításának első képviselői voltak az i.e. 4. században.

Dikaiarkhosz térképének rekonstrukciója

Eratoszthenész i.e. 201-ben a delelő Nap helyzetének megfigyelésével a földrajzi szélességi adatok közötti különbségeket is megpróbálta meghatározni, meglepő pontossággal.

Eratoszthenész megfigyelése

Az ókori tudósok sora és eredményeik hosszasan folytatható lenne Hipparkhosztól (a vetülettan jeles képviselője, a hosszúsági köröknél már a Föld görbületét is figyelembe vette), Poszeidónioszon (fokméréssel határozta meg a Föld kerületét, ezt később módosította, „kissé” alábecsülte) keresztül, Klaudiosz Ptolemaioszig (a geocentrikus világkép képviselője, a térképi ábrázolásokat is összefoglalta). Míg a helléneknél a térképészet szorosan összefüggött a csillagászattal, és a világ feltérképezése volt a cél, addig a rómaiak ennél sokkal gyakorlatiasabb irányvonalat képviseltek. A kíniakhoz hasonlóan a tematikus kartográfiára fektették a hangsúly. Marcus Vespasianus Agrippa, Octavianus (későbbi nevén Augustus, az első római császár) barátja feltérképeztette az egész Római Birodalmat. Az ókori eredmények a középkorban szinte teljes feledésbe merültek. Ez nem azt jelentette, hogy nem készültek térképek, de igazi tudományos előrelépésről nem beszélhetünk. A térképészeknek, matematikusoknaka a legnagyobb problémát a Föld gömb alakú felszínének sík ábrázolása jelentette, melyet a korábban használt gnomonikus, ortografikus és sztereografikus vetületekkel nem tudtak teljesen feloldani.

Mercator

A problémát a flamand származású Gerardus Mercator de Rupelmonde (eredeti nevén Gerhard Kremer) oldotta meg 1569-ben. A hengervetület nem volt ismeretlen, a szögtartó hengervetület hossztartó egyenlítővel történő alkalmazása azonban Mercator érdeme. Igaz ugyan, hogy a Mercator-féle vetület csak a kb. a 60º szélességi körig használható, de ez jelenti a modern topográfia alapját.

A Mercator-féle hengervetület

Felhasznált irodalom:

http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/kptkonyv/konyv.htm

http://www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/tesi/taborok/tereptan.htm

http://www.mta.hu/fileadmin/szekfoglalok/000877.pdf

http://www.kti.szie.hu/TTTT/letoltes/kartografia/tananyag_2.pdf