Kövesd a csillagokat, vagy használj egy jó tájolót I.
A Föld minden aktív élőlényének közös tulajdonsága a tájékozódás képessége, mely alapvető feltétele a létfenntartásnak. A látás, hallás, szaglás, tapintás és a hangadás mind ezt szolgálja. Az állatvilágban számos genetikai és tanult formáját ismerjük a tájékozódásnak a tengeri és szárazföldi emlősöktől a rovarokon keresztül a madarakig. Az ember, törzsfejlődése során ezen képességek egy részét elvesztette, másik részét tovább fejlesztette.
Távoli őseink a tereptárgyak, a Nap, a Hold és csillagok megfigyelése révén tudták meghatározni földrajzi helyzetüket. Az ősi civilizációk égbolt felé forduló figyelme a misztikum mellett, tehát nagyon fontos praktikus célokat is szolgált. A lassan mozgó csillagképek állandó tájékozódási pontokat jelentettek. A Föld északi féltekéjén a legfontosabb, bár koránt sem legfényesebb pont a Sarkcsillag, melynek számos népi elnevezésével találkozhatunk Magyarországon.
Forrás:http://home.planet.nl~nickl001csillagkepek-2.jpg
Az egyetlen „mozdulatlan” csillagot – a Világfa, világtengely csúcsát – Fúrú csillag, Göncöl térítője, Bábamotullája, Magyarok csillaga, Szent Péter agara néven is nevezték. Az északi pólushoz közel elhelyezkedő Polaris egy hármas rendszer, melynek legfényesebb komponense cefeida típusú pulzáló változócsillag. Távolsága mindössze 430 fényév.
A déli féltekén a Dél Keresztje (Crux) nyújt kiváló tájékozódási pontot, hossztengelye a déli pólus felé mutat.
A Dél Keresztje a 88 csillagkép legkisebbike, mely négy, többszörös rendszerű csillagból áll. A csillagok, jellegükből adódóan csak felhőmentes esténként nyújthatnak támpontot. A biztos tájékozódáshoz egy állandó és pontosabb, minden körülmények között használható eszközre volt szükség.