Solingen

Solingen hallatán akár Otto Adolf Eichmann is eszébe juthatna az embernek. A Schutzstaffel (SS – Védosztag, néhány helyen Védőosztag) egyik leghírhedtebb Obersturmbannführere (alezredes) 1906. március 16-án itt látta meg a napvilágot. A város neve szerencsére inkább a kések, az étkészletek, a „rozsdamentes” edények és használati eszközök szinonimájává vált. Nem véletlen, hogy a Deutsches Klingenmuseum is itt, „Klingenstadt”-ban található.


Az egykori Poroszország – a II. világháborút követően létrehozott Észak-Rajna-Vesztfália – legnyugatibb és egyben legnépesebb rajnai tartományában, a Wupper– néhány szakaszán inkább bővizű patakként csörgedező – folyó közelében fekvő települést 1067-ben említik elsőként a források, igaz ekkor még Solonchon néven. Solingentként 1174-ben jelenik meg, de a későbbiekben Solengen, Soileggen, Soleggen néven is ismerték. Solingen vas- és fémipara a középkorban alakult ki, majd a 19. század végén vált világszerte ismertté. A 20. század elején tíz kisebb-nagyobb üzemében közel 800 munkás csak kard- és tőrkészítéssel foglalkozott. Az ollókat, késeket, villákat és az egyéb apróságokat külön gyárakban készítették. A nagyipar mellett jelentős volt a családi, „manufakturális” termelés is. Ezekből a családi cégekből alakult ki számos olyan vállalat, mint az Eickhorn vagy a Böker.


Comments are closed.