Késblog

Napjainkban fellendülőben a fegyvermásolatok piaca. A valóban másolatként eladott tárgyakról beszélek, nem az eredetinek hazudtolt replikákról. Azok a vásárok átverési standjainak igencsak kelendő tárgyai közé tartoznak évszázadok óta. Az átverés nem szép, de egy jól jövedelmező tevékenység. A replikákkal semmi probléma nincs, ha a tulajdonos is tisztában van azzal, hogy egy másolatot tart a kezében. Az sem árt, ha valamit tudunk az adott fegyver történetéről. Ez segíthet abban is, hogy ne csapjanak be a vásárlás során.

Nem akarom Ádámnál és Évánál kezdeni, de mint oly gyakran hallottuk tanulmányaink alatt, az embert az eszközkészítés kimagasló képessége emelte az élővilág csúcsára. Ez ebben a formában természetesen egy kicsit le van egyszerűsítve, hiszen ezen képességnek a kialakulásához az evolúció számos dominójára szükség volt. Ezek közül a legfontosabbak a két lábon való járás és az agyasodás. Ez utóbbi, a cerebralizáció határozott meg mindent, így az eszközök készítését és tudatos alkalmazásukat is. A mai emberszabásúak is használnak különböző tárgyakat a termeszek összegyűjtésére, magvak feltörésére és vadászatra. Viszont fejlődésük a jelek szerint megakadt ezen a szinten. A 2-2,5 millió éves Homo habilis, de különösen az 1,6-1,5 millió éve megjelent Homo erectus már jóval kombinatívabb volt. A pattintott kőeszközök kifinomultabbá váltak, a ma ismert legkorábbi kőbalta is ebből az időszakból származik. Azt természetesen nem dönthető el, hogy ezeket az eszközöket mikor használták valóban fegyverként a hominidák. Logikai alapon azonban valószínűleg rögtön a vadászatok és az egyes csoportok közötti csetepaték alkalmával.