Mora
A svéd Siljan tó – egy 365 millió évvel ezelőtti meteorit becsapódásnak köszönheti létét – partján fekvő Mora városka és környékének kézművesei már a 18. században is híresek voltak. A Mora kések azonban nem a városról, hanem az azonos elnevezésű – egy kicsit egyszerűsítve – járásról kapták nevüket. A Morától néhány kilométerre fekvő Östnor nevű – gyakran Ostnor-ként szerepel, de szerintem inkább a helyiek írásmódját fogadjuk el – falucskában a 19. század végén több fémipari műhely a késgyártást állította termelésének középpontjába. Az egyik első ismert késműves Finn-Anders Andersson volt, aki eredetileg varrógépek gyártásával kereste kenyerét. Vállalkozása ugyan nem volt sikertelen, de nem forrt össze a Mora kés fogalmával. Ez a dicsőség Frost- Erik Ersson - néhány helyen Erik Frost Eriksson-ként említik, de ez téves - nevéhez kötődik. Frost az Újvilágban eltöltött négy esztendőt követően alapította meg cégét, mely ipari méretekben kezdte gyártani a késeket. Nem sokkal az alapítás után, 1891-ben legyártották az első, napjainkban is ismert formájú Mora modellt.
A Mora kés említésekor a klasszikus fixpengés, piros markolat és fekete hüvely jut az emberek eszébe. Ezt használták halászok és vadászok generációkon át. Az első Morak azonban egy kicsit másként néztek ki. Bár a ma forgalmazott, alábbi Classic 1 szinte ugyanolyan mit elődei. Persze a technika és a felhasznált anyagok némileg változtak.
Az első modelleknél a pengét kézzel kovácsolták és nyírfa nyéllel szerelték. Ez kezdetben pácolt és lakkozott volt, majd a piros különböző árnyalataira festett. A fekete bőrhüvely helyébe pedig az Unica elnevezésű vulkanizált papírrost lépett.
A kézi kovácsolást is felváltotta a gépi megmunkálás. Nagyon szimpatikus, és mindenekelőtt logikus megoldásként a település késesei a gépeket közösen használták – a szövetkezeti formáknak arrafelé komoly hagyományai vannak -, majd némi finomítást követően saját márkaként forgalmazták a kész pengét. Az östnor-i mesterek közül kiemelkedtek a Jonsson testvérek – Erik, Anders, John és Manne –, Jons Persson, Frost-Mats Mattsson, Bud-Carl Andersson és Krang-Johan Eriksson.
A vállalkozások nagy része a 20. század második harmadára felhagyott a kések készítésével. KJ Eriksson és a Frosts Mora azonban továbbra is talpon maradtak. És természetesen ez nem véletlen. A régi laminált technikát alkalmazva sikerült valami egészen újat alkotniuk. A szendvicsnek persze előnyei mellett megvannak a hátrányai is. A lágyabb külső anyagnak köszönhetően ezek a vasak könnyen élezhetőek. Így ezen igen fontos műveletben kevésbé tapasztaltak részére sem jelenthet problémát. Ugyanakkor a penge, külső felületének adottságai miatt jó néhány feladatra nem alkalmas. Többek között a tartós kaparóél felejtős. A kések letisztult, funkcionális kialakítása mellett azonban ezek az apróságok nem számítanak. A funkcionalitás mindig is a svéd késesek egyik legfontosabb szempontja volt. Csak semmi sallang. Ez persze a költséghatékonysággal kapcsolatban sem mellékes.
Az östnor-i mesterek szerszámai alól számtalan kiváló modell került ki az évek során. A vadászkésektől egészen a bajonettekig. A Frosts és a KJ Eriksson 2005-ben egyesült, ezzel létrehozták a MORA OF SWEDEN elnevezésű vállalatcsoportot. Kezdetben a Frost márka teljesen beleolvadt az új cég termékei közé. Csupán a logóban feltüntetett évszám utal az egykori márkára. Majd gyorsan átgondolva ennek marketing részét, a konyhai kések képviselőjeként visszaemelték a márkanevet.
A Mora kések esetében nincs külső gyártás, állítólag minden svéd kezekből és gépekről kerül a piacra. A késes berkekben kevésbé járatosakat megtévesztheti a Mora kések kivitelének egyszerűsége. Ez azonban nem egyenlő az igénytelenséggel. A kemény műanyag markolat – akárcsak a fa – vagy a puhább, gumibetétes változatai célirányosan és igényesen kidolgozott részei a késeknek. A pengék pedig a szokásos kiváló minőséget nyújtják.
Erről majd a következő részben.