A Kés világa V.

A svájci tőr klasszikus formája kétségkívül igen lenyűgöző. Bár késes körökben erősen tartja magát az a vélemény, hogy tőrök esetében még elmegy a dolog, de egy igazi kés csakis egyélű lehet! Ennek egyik oka, hogy a fok felőli él – ha becsületesen élesre van köszörülve – jelentősen gyengíti a pengét. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos körülmények között, például, ha nagyobb erőt kell kifejtenünk, akkor a penge hátára is szükségünk van. Tehát egyszerűen nem célszerű a fokél. És lássuk be, ez a nyomósabb indok.A penge  formája, kialakítása alapvetően befolyásolja a kés funkcionalitását. Ennek megfelelően kiválasztása sem egyszerű az igen sokszínű választékból. A “Ha valaki nem Bear Grylls…” sorozat II. részében már érintettük a kérdést. Ugyanitt szó volt a túlélőkésekről és azok sokszínűségéről is. Már ekkor felmerült a kérdés, hogy milyen egy jó kés, ha túlélő? A válasz viszonylag egyszerűen, bár némileg sablonosan hangzott, hangzik. Minden az arányokon múlik. A penge és a markolat egymáshoz viszonyított mérete meghatározza a sújtási, hasítási képességet. A penge szélessége és hossza az irányítást és magának a pengének az erősségét, míg a hegy kiképzése a szúró és vágó funkciót befolyásolja. Természetesen az sem mindegy, hogy pengénk mennyire vastag. Számos feladatnál nagy tömegre, tehát vastag pengére van szükség. Ugyanakkor ez az él szögének kialakítását is meghatározza, hiszen a penge haladását az él biztosítja. És ez csupán néhány szempont a sok közül. Mert például egy kiváló penge kemény és szívós is egyben. Magyarul a jó acél kiválasztásával kezdődik az egész folyamat. Ezzel kapcsolatban Hegyespenge barátunk tasztatúrájából kiváló írás jelent meg.

De maradjunk a penge formájánál. Sokan a Bowie-ra esküsznek, főként, ha taktikai vagy túlélőkés kerül szóba. Az alamo-i hősként tisztelt, James Bowie nevével fémjelzett pengeforma valószínűleg az egyik leismertebb. Zavarba ejtően sok típusa alakult ki késes mesterek kezei alatt. A következő videóban látható darab valóban meggyőző erőt sugároz.

Nem csoda, hiszen egy igazi bowie általában 20-24 centiméter hosszú és 4 cm szélességű pengét jelent – a fenti egy kicsit kisebb, de tényleg jó. Jellegzetessége, hogy az él a kés foka felé ível, majd a hegytől vissza egy határozott homorú vagy csapott ívet kap. Ennek köszönhetően a hegy éles, viszonylag lent helyezkedik el, így jól irányítható. Ezt az egyik leggyakrabban használt, határozott hassal rendelkező pengeformát Clip point-nak nevezik. Nem csupán a legtöbb bowie-ra jellemző, de előszeretettel használják a tábori és vadászkések esetében is.

Az úgynevezett tanto pengeforma szintén igen kedvelt. Azt mindenki tudja, hogy az elnevezés japánból ered, de azt már kevesebben, hogy a tradicionális tanto-hoz ennek semmi köze. Eredetileg ugyanis a legrövidebb japán kardot  nevezték így. Bár több fajtája ismert, de az él és hegy kiképzés gyakorlatilag megegyezik a katana-val és a wakizashi-val. Olyan, hogy tanto hegy nem létezett, és miként a kérdés avatott szakértője, Fazekas József fogalmazott: “Nos, ilyen hegyű japán tanto nem volt, nem is lesz, mert a japánok tudják, milyen az igazi.”. A napjainkban használatos tanto pengeformát az 1980-ban alapított, kaliforniai Cold Steel terjesztette el. Ennek megfelelően ezt helyesen amerikai tanto-nak nevezik, illetve ebből alakult ki a vésőélű tanto. Az kétségtelen, hogy mindkettőnek van japán gyökere. Annyiban, hogy a 9. század környékén használatban volt a chokuto nevezetű egyenes kardfajta, melynek éle a hegytől egyenesen futott le a fő vágóélhez.

Az amerikai tanto jellemzője, hogy hegye teljesen fent helyezkedik el a foknál (hátnál) és rendelkezik egy másodlagos heggyel is. Köszönhetően annak, hogy a hegytől lefutó él szögben találkozik a fő vágóéllel. Az előző általában laposra, míg utóbbi homorúra van kiképezve. Hegye igen erős, de nehezen irányítható, viszont fő vágóéle – megfelelő fenés esetén – nagyon éles. A has hiánya miatt vágásra nem kifejezetten alkalmas.

A  következő késeket szemlélve azt hiszem egyértelmű, hogy miért a bowie-t és az amerikai tanto-t emeltem ki.

A fent látható – balról jobbra – Gerber LMF II 22-01400, Kabar Mark 1 (KA2221), Pohl Force Alpha Three Survival, SOG Bowie 2.0 S1T és a szintén SOG gyártmányú Seal Knife 2000 S37 mindegyike taktikai vagy túlélő- esetleg bevetési késként szerepel. Akárcsak a kép jobb szélén látható Tecnocut Viper VT4003 CNN Golia. Mindegyik kiváló darab. A Gerber pengéje félig fogazott 12C27-es acél, a Mark 1-es 1095 Carbon pengéje ezzel szemben sima. A Pohl Force Alpha félig fogazott, fekete PTFE teflon bevonattal ellátott, D2-es  acélja tanto stílusú. És csukható, bár nyitott állapotban vetekszik a fix pengés késekkel, ami igazán figyelemreméltó.

A túlélőkés elnevezés, mint tudjuk nem típust jelöl. Hiszen sokkal könnyebb azokat a kritériumokat meghatározni késünk esetében, amelyek segíthetik a túlélést. A santa monica-i SOG – kölcsönzött nevének (Studies and Observation Group, melynek valódi jelentése, “Special Operations Group,” ) megfelelően kialakított – Bowie kése, konkrétan a 2.0 S1T ezeknek az elvárásoknak igencsak megfelel. A Seal Knife 2000 S37 a Navy Seal legénységének rendszeresített taktikai kése. Markolata közelében fogazott pengéje miatt sokan nem tartják igazán tökéletesnek. És ez megint egy fogas kérdés.


Comments are closed.