Késblog

HAIDU kerámia fenőeszközök

Sokan, ha hazai gyártású termékekről van szó, némi gyanakvással
fogadják, pedig (a kivételektől eltekintve) megfelelő szakmai tudás és
eszközpark háttérrel bizony gyakran előfordul, hogy nem csak a kínai,
vagy távolkeleti, de a tátott szájjal csodált nyugati holmik minőségét
is képesek túlszárnyalni. Különösen érvényes ez a vélemény azokra a
kis műhelyekre, ahol a gyártók, készítők, a tapasztalataikon túl
szívüket-lelküket is beleadják hóbortjuk (tulajdonképpeni
tevékenységük) tárgyába.

Ez a kellemes tény ismerhető fel a HAIDU néven létrehozott kerámia
fenőeszközökön is.
Kipróbálásra hozzám került egy 47 cm (!) hosszú szárazon is
használható rúd, valamint egy vizes, kb. 22 x 63 x 177 mm-es
téglaforma.
Az első benyomások alapján a minőség már helyből kellemesen igényesnek
ígérkezett. További szimpatikus részlet volt a téglaforma fenő kerámia
felületére ragasztott, onnan könnyen eltávolítható, de a használathoz
szükséges minden fontosabb információt tartalmazó ismertető is. A
szöveg célirányos, mégis minden praktikus részletre kiterjed.

A rúd nagyon hosszú. Király! Akár egy Tramontina machete is fenhető
vele, és ez még csak nem is vicc. Persze ha valakit zavar ez a méret,
letörni is lehet belőle, de szerintem már csak azért is érdemes ilyen
hosszúra hagyni, mert külön kézvédős markolata nincs, tehát a kezet
leginkább az védi a sérülésektől, hogy egyszerűen messze lehet az
éltől. További előny, hogy a markolat hiánya miatt a rúd mindkét vége
alkalmas a munkára.
A készítő szerint ez a darab használható szárazon is, de ahogy
próbálgattam, nekem vizesen ez is jobban szerepelt. Nem kell túl
hosszú áztatás (5…10 perc), mégis érezhetően lágyabb a megmunkálás,
kíméletesebb a koptató hatás (nem csiszol annyira, tényleg inkább
koptat), és kevésbé hajlamos a kés éle belekapni a felületbe.
Ez utóbbi sajátosságra érdemes még pár szót vesztegetni.

Egy fenőkő használatakor általában mindenki arra gondol, hogy minél
keményebb, annál jobb. Ez bizonyos mértékig így is van, de nem
egészen. Nyilván nem szeretjük, ha a kő a használattól hamar
kigödrösödik, elkopik. Ez érthető is. Viszont tapasztaltabb fenőkő
használók bizonyára érszrevették már azt is, hogy egy igazán kemény kő
csiszoló hatása sem marad állandó. Tehát alakilag a kő nem változik
láthatóan, de a felület mégis kopottabb lesz, és ennek megfelelően a
csiszoló hatása gyengül. Ösztösen felmerül ilyenkor az emberben, hogy
jó lenne a felületet valahogy újra újjá tenni, valahogy felfrissíteni.
Az egyszerű elmosás, vagy a felület újra átcsiszolása általában nem
oldja meg ezt a gondot. Talán egy jól megválasztott homokszórási
technológia segíthetne, de ez is csak találgatás. Legtöbbünknek nincs
is otthon ehhez megfelelő berendezése, meg ha lenne is, még ki kellene
tapasztalni, hogy melyik kőhöz milyen nyomással, milyen homok
(szemcse) lenne megfelelő.
És itt jön a képbe az a jellemző, ami igazán megfogott ezekben a
kerámiákban. Egészen kivételesen optimális a keménységük. Megfelelő
szögben tartva az élt, a benedvesített felület megmunkálás közben épp
annyira “lazul fel”, hogy a szennyezett rész lemosásával egy nagyon
minimális mennyiség távozik a kerámiából is. Épp annyi, hogy
gyakorlatilag a megmunkáló felület képes folyamatosan megújulni. Tehát
nem fog látványos gyorsasággal kigödrösödni, de nem is lesz rövid
használat után “kopott kő” érzésünk tőle.

Ezzel gyakorlatilag elmondtam a lapos “kő” munka közbeni viselkedését is.
További pozitívum, hogy ha a felületi réteg elzsírosodna, vagy a túl
meredek szögben tartott él itt-ott belekapna, zavaró felületi hibát
hagyva maga után (ami pl. egy fenőacélnál gyakorlatilag
javíthatatlan), ezeknél az eszközöknél más csiszolóanyagok
(csiszolóvászon, csiszolópapír, egy másik fenőkő, stb.) használatával,
egy újracsiszolással házilag is javítható.
A lapos kerámiát élszalagos (S30V) és skandináv élezésű pengével (AISI
O1) is kipróbáltam. Mivel az ilyen finom felületű fenőeszközök nem
alkalmasak nagyoló megmunkálásra, ezért tudomásul kell venni, hogy a
durva fenőköveket nem tudják kiváltani. Igaz, nem is ez a céljuk.
Ezeket az anyagokat olyan esetekben célszerű használni, amikor a kések
vágóéle alapvetően még rendben van, csak egy fenésre érett már meg az
idő. Tehát ezek a kerámiák tényleg FENŐ, és nem élező tevékenységre
valók.

A csiszolt felület érdessége szemre nehezen állapítható meg, de talán
olyan P500…P600 körüli nedves csiszolópapír csiszolási nyomához
hasonlítható. A “sokezres” japán vizes kövek polírozottnak is
nevezhető felületéhez képest az eredmény szinte durva, de arányosan a
megmunkálás is rövidebb időt igényel. Úgy vélem jó választás akkor, ha
a kés tényleg gyakorlatias munkára kell, hogy megfeleljen.
A saját próbáim után valamennyi kés éle alkalmassá vált arra, hogy a
megfeszítve tartott hajszálaimra kis tollakat faragjak, a hajszálak
átvágása nélkül. Ez azért is figyelemre méltó, mert a fenéseket
némelyik esetben már olyan erősen használt konyhai késeken is
kipróbáltam, amelyek már rég nem fenésre, hanem egy tisztességes
nagyoló élezésre is rászolgáltak. Egy kicsit erősebb élszöget
választva még ezeknél is sikerült elérni a fentebb jelzett szintet.

Több helyen hangoztattam már, hogy egy jó minőségű durva kő egy
elhivatott élezni tanuló számára a legfontosabb eszköz. Abban az
esetben, ha valaki már ott tart, hogy az alapokon túl van, és szeretne
valamivel magasabb élezési minőséget is elérni, akkor ezek a kerámia
élezők igen versenyképes árakon tudnak kellemesen magas minőségi
szintet nyújtani.

Egy újabb eset, amikor büszkék lehetünk arra is, ha valami hazai.

- Hegyes Sándor -