Késblog

Néhány különleges embertársunk kivételével viszonylag kevés vándorral találkozhatunk, aki komplett gulyáságyúval felszerelve bolyongana az erdők sűrűjében. A vadon hátizsákos lényei általában saját maguk cipelik a napi betevőt. A szervezett túrákon persze lehetőség van az előre befizetett vacsorára, de ezzel oda a romantika. Annak sem vagyok a híve, hogy a felszerelés között krumplik és hagymafejek vándoroljanak, csöpögő szalonnát kerülgetve. A hurcolandó teherről már nem is beszélve. Egy átlagos termetű férfinak kb. 800 gramm élelmiszerre van szüksége naponta. Ez egy rövid túrán nem okoz gondot, többnapos kirándulás esetén viszont már komoly súly jelen. Természetesen a napi 3500-4000 kalóriát így vagy úgy, biztosítani kell szervezetünk számára. Megtehetjük, hogy különböző tücskökkel és bogarakkal pótoljuk energiaszükségletünket, de a napi egyszeri meleg étel ekkor sem árt szervezetünknek. Erre, amennyiben nem vagyunk gourmand-ok – pontosabban, ha a minimalisták népes táborába tartozunk – kiváló megoldást jelentenek az önmelegítő ételek.

Sokan zsigerből elutasítják a félkész, kész ételeket. Van is némi igazuk, rengeteg szemét található a piacon. Egy kicsi körültekintéssel azonban igen jó minőségűek is fellelhetőek. Én általában a “misztikus E” számokat keresem a csomagoláson. Bár a 28 csoportba sorolt, mintegy 320 adalékanyag döntő része az emberek többsége számára teljesen ismeretlen, azért néhány támpont. Az E-100-tól kezdődő számok a természetes és mesterséges színezékeket, az E-200-asok a különféle tartósítószereket, az E-300-as számok az antioxidánsokat, emulgeátorokat és a savanyítószerket, míg az E-400-tól kezdődőek a sűrítőanyagokat, zselésítőszereket jelölik. Esetemben amennyiben a kiszemelt eledelben túl sok az E-200 akárhány, akkor megy vissza a polcra. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az adalékanyagok az élelmiszerek igen tág körében megtalálhatóak, gyakorlatilag kikerülhetetlenek. Alapvetően nem jelentenek veszélyt az egészségre, de a mesterséges színezékekből vagy tartósítószerekből nem árt minél kevesebbet fogyasztani.

Az önmelegítő ételek kiemelkedő képviselője, az angol Hot Pack termékei semmivel sem tartalmaznak több adalékanyagot, mint a hétköznapi konzervek. Sőt, az 1994-ben alapított cég kifejezetten ügyel a “részletekre”. Ez teljesen érthető, hiszen nem egy sima zacskós levesről beszélünk. Olyan kritériumoknak kell megfelelniük, hogy gyorsan és egyszerűen elkészíthetők legyenek.  Tűz használata és forróvíz hozzáadása nélkül. A csomagolásnak a lehető legkisebb helyet szabad elfoglalnia és súlya csak minimális lehet.

Az ilyen típusú ételeknek első képviselői katonák számára készültek – akárcsak az első konzervek, melyeket Nicolas Appert cukrász gyártott le (még üvegekbe töltve) a francia belügyminisztérium 1795-ös pályázatát követően. A harctéri katonák élelmezése minden hadtápos rémálma. Pontosan már maga a katona látványa undorral tölti el őket, hiszen mindig követelőzik, ahelyett, hogy harcolna. A napi fejadagot magával cipelő harcos hatékonysága sokkal jobb, mint a tábori konyha felé kacsingatóé. A Potamac partján erre a rendkívül egyszerű, évszázados taktikára gondoltak a Pentagon okosai is 1975-ben, mikor elfogadták az MRE-t (Meal Ready to Eat), mely az USA hadseregének élelmiszer fejadagjaként ismert. Hibái ellenére napjainkra a katonai fejadagok összeállításának etalonjává vált – no ez, a Magyar Honvédség alakulatai esetében sajnos nem érvényes. A magyar “szakértők” inkább lesöpörték egy aprócska falu vegyesboltjának polcait. Ami a fémfóliából készült zacskóba esett azzal oldja meg a magyar baka. Még arra sem vették a fáradságot, hogy rendesen összecsomagolják. A Magyar Túlélő Portálon Katona “Soldat” Gábor közölt egy kiváló cikket ezzel kapcsolatban.

Az MRE 2009 csomag (Forrás: www.mreinfo.com)

Az MRE egyik erőssége a fotón szereplő zöldes zacskó, a vízzel aktiválható FRH önmelegítő rendszer. Működése roppant egyszerű. Csupán a magnézium, vas és nátrium kémiai tulajdonságait hasznosítják. És ez utóbbi a főszereplő, ugyanis mint minden alkálifém, így a nátrium is igen hevesen reagál a vízzel történő kapcsolat során. Azon katonák számára, akik a szöveges ismertetővel nehezen birkóznak meg, lerajzolták a felhasználási útmutatót.

Ezt a melegítési mechanizmust fejlesztette tovább a Hot Pack, és jelent meg a piacon egy új, más összetevőket alkalmazó eljárással.

A magnézium helyett égetett meszet, tehát kalcium-oxidot, alumíniumot és  nátrium-karbonátot használnak. Az nem teljesen világos számomra, hogy a kalcium-oxid miért jobb a magnéziumnál, de tény, hogy igen hatékony. Az exoterm reakció során a fűtőpárna 10-12 perc alatt, közel 90 °C-ra melegíti az előfőzött, pasztőrözéssel tartósított, vákuumzáras alumínium tasak tartalmát. Ezt a tasakot csak közvetlenül a fogyasztás előtt kell kibontani, így az étel nem érintkezik sem a fűtőpárnával, sem az aktiváláshoz használt vízzel. A Hot Pack kínálatában megtalálható egy tállal, evőeszköz készlettel, sóval, borssal és szalvétával kiegészített csomag. Ez sem igényel igazán nagy teret magának, de hátizsákos formációra sokkal megfelelőbb az Action Pack. Igen kis helyet foglal a felszerelések között és mindössze 425 grammot nyom. A 300 gramm főtt eledel tápértéke: energia: 1572 kJ/375 kcal, fehérje: 27 g, szénhidrát: 27,6 g, zsír: 17,4 g. Ez önmagában természetesen nem elegendő, de meleg étkezésnek tökéletesen megfelel. Nagy előnye, hogy gyorsan elkészíthető és 45 ml vízen kívül nem igényel több figyelmet.

Az sem lényegtelen, hogy Magyarországon is könnyen beszerezhető.