szept 24 2010

A víz maga az élet… 2. rész

A víz – a tűz, a levegő és a föld mellett – a négy Őselem egyike (néhány kultúrában a fémeket is ide sorolják). Némi képzavarral, átitatja az emberi kultúrát az ősidőktől napjainkig. Minden nép mitológiájában, teremtéstörténetében központi szerepet játszik. A többi Őselemhez hasonlóan a víz is kettős természetű – mint általában minden a Földön. Mai tudásunk szerint bármilyen szintű élet kialakulásának alapfeltétele a víz. Ugyanakkor számtalan olyan potenciális, szemmel nem látható veszélyt rejt magában, melyeket nem árt, ha elkerül az ember. Természetesen itt nem a – sokak számára már szakállasnak számító – dihidrogén-monoxid betiltását követelő „TILTAKOZZ A DIHIDROGÉN-MONOXID ELLEN! A LÁTHATATLAN GYILKOS” című petícióban szereplő veszélyekről van szó! Bár tény, hogy a vízben élő mikroorganizmusok, elsősorban a baktériumok és vírusok – utóbbiakat gyakran nem ide sorolják – által terjesztett megbetegedések évente több tízmillió ember halálát okozzák.

A járványok, a szennyezett víz útján terjedő betegségek egyidősek az emberiséggel. Néhány ókori feljegyzésből a járványokat okozó betegségekre, például az enterális infekciókra (emésztőrendszeri fertőzések, a kórokozó szájon keresztül jut a szervezetbe), a maláriára, a kiütéses tífuszra (ty. exanthematicus), a fekete himlőre (variola), a gyermekparalízisre (poliomyelitis anterior acuta) vagy a pestisre is lehet következtetni. Az ókor és a középkor évszázadai alatt a járványok nagyon gyorsan terjedtek és a halálozási arány is rendkívül magas volt. A középkorban kitörő epidémiák és pandémiák terjedését segítette, hogy a higiénia, mint olyan, szinte teljesen ismeretlenné vált. Eltűntek például az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban, a krétai Knósszoszon majd a Római Birodalom nagyvárosaiban használatos árnyékszékek és szennyvízcsatornák. A magát civilizáltnak nevező Európába – miközben a „primitívnek” tartott maorik minden lakóházhoz külön illemhelyet építettek – beköszöntött a baktériumok, vírusok, protozoák ( egyes számban: protozoon) és bélférgek aranykora. Ez nem csoda, hiszen minden ember éppen ott ürítette ki szervezetének salakanyagát ahol tartózkodott. Jobb esetben a házon belül egy edénybe, de ennek kétes tartalma is az utcán végezte, és nem mindig kiabáltak ki a dolgukra igyekvőknek. Az emberi fekália kiváló életteret jelent a különböző kórokozók részére és mint tudjuk a legyek sem vetik meg. Eltakarításával évszázadokon keresztül nem sokat foglalkoztak, rábízták a természetre. Csak a 16. század folyamán jelentek meg az első rendeletek az ürülék és a szemét elszállításáról, illetve emésztőgödrök ásásáról. Az elszállított fekália a folyókba, tavakba került. Ez a nagyobb településektől eltekintve nem jelentett komolyabb problémát, a környezet le tudta bontani a szennyeződést. A sűrűbben lakott területeken azonban a felszíni és a felszín alatti vizek fokozatosan elszennyeződtek, és járványok fertőző gócaivá váltak. Az ezekből kiinduló infekciók nagy része általában nem volt olyan „látványos” mint a pestises – vagy annak tulajdonított – és leprás járványok. A szennyezett vízzel közvetített betegségek jelentős része úgy szedte áldozatait, hogy a kortársak észre sem vették a ragály jelenlétét. A víz tisztasága és az egyes betegségek közötti ok-okozati összefüggést a 19. századig nem vették figyelembe. Hippokratesz azon nézete, mely szerint a fertőző megbetegedések keletkezése és terjedése az embert körülvevő levegőből ered – az ágenst miazmának nevezte el, ezért hívjuk ezt a nézetet miazma elméletnek –, makacsul tartotta magát az orvoslás tudományában.

Continue reading


szept 10 2010

Kövesd a csillagokat, vagy használj egy jó tájolót VI.

A tájékozódás különféle módszereiről, a kartográfiáról könyvtárnyi szakirodalom jelent meg a 19. század óta. Mindezek ismertetésére természetesen itt nem vállalkozhattunk. Egyrészt kicsit hosszúra nyúlt volna, másrészt alapvető célunk a tájoló kialakulásának, típusainak rövid ismertetése volt. Sorozatunk utolsó részében a térképismeret, illetve a tájolás alapvető szabályaival foglalkozunk. A tájoló és a térkép ugyanis önmagukban nem jelentenek többet, mint egy érdekes szerkezetet és egy nehezen összehajtogatható papírlapot. Egy jó topográfiai térkép azonban számos fontos információt közöl használójával. Már amennyiben le tudja azokat olvasni. Continue reading