Késblog

Kiegészítés a fegyver replikák sorozathoz

blaci — Tue, 23 Jun 2015 17:15:20 +0000

Korábban már írtunk arról, hogy napjainkban a fegyver replikák egyre népszerűbbek. Ennek megfelelően igen sok kókler van a piacon. A különböző katonai hagyományőrzőkről – tisztelet a kivételeknek, tényleg nem szeretnék senkit megsérteni – a maguk fabrikálta fegyverekkel és kiegészítőkkel nem is beszélve. Amikor replikát veszünk el kell dönteni, hogy mire szeretnénk használni. Dekorációként a falra vagy hadijátékok kellékeként.

Ha dekorációs céllal vásárolunk replikát, akkor ajánlani tudom a spanyol Denix termékeit. A céget 1967-ben alapították és mára a replikák piacán meghatározó gyártóvá vált. Minden terméküket Spanyolországban készítik, elsődlegesen cink-alumínium ötvözetből. A zamak vagy jobban ismert nevén spiáter, egy könnyen önthető ötvözet. Szilárdsága azonban nagyon alacsony, ezt némi réz hozzáadásával javítják, de erősebb igénybevételre így sem alkalmas. További alapanyagként lucfenyőt és különböző műanyagokat használnak a replikák elkészítéséhez.

A Denix mellett mindenképpen meg kell említeni a Joh. Vogler GmbH-t, mely a spanyolok hivatalos viszonteladója Németországban 1971-óta. Johann Vogler 1893-ban nyitotta meg vaskereskedését a München melletti Ascheim-ben. Az immár 4. generációs családi vállalkozás azonban nem tipikus vaskereskedés, sőt. Inkább nevezném régiség, ajándék és játék nagykereskedésnek. A cég által kínált portékák jelentős részét – mily meglepő – ázsiai országokban gyártják, elsősorban Kínában. Ez viszont ebben az esetben sem jelenti a gyenge minőség sztereotípiáját. A replikák területén pedig különösen figyelni kell – kellene -a hitelességre, hiszen egy vérbeli gyűjtő vagy hagyományőrző rögtön kiszúr minden eltérést.

Bárd, csatabárd, alabárd, tomahawk

blaci — Fri, 19 Jun 2015 12:13:59 +0000

Azt meglehetősen nehéz megmondani, hogy pontosan melyik volt ez első, ember által készített fegyver. Annak felismeréséhez viszont nem kell briliáns logika, hogy korai elődeink a környezetükben található faágakat, csontokat és kődarabokat használták támadásra és védekezésre. Majd a fát kombinálva az utóbbi kettővel megalkották a baltát. Az első daraboknál a balta két részét sima háncskötéllel erősítették egymáshoz. Majd őseink rájőve a kő átfúrásának idő- és munkaigényes folyamatára, az immár csiszolt baltafejet biztosabban tudták a nyélhez rögzíteni.

A balta és bárd mitikus szereppel bír az emberiség történelmében, Isteni szimbólum. Nem véletlenül vált az egyik meghatározó heraldikai jelképpé. Néhány cikkben azt olvashatjuk, hogy a balta a bárdfélékhez tartozik, de ez pont fordítva igaz. A fémek megjelenésével egyre változatosabb baltatípusokat készíthettek a mesterek. A kisméretű, max. 1 kg-os és rövid nyéllel szerelt balták, például a franciskák kiválók voltak a közelharcra és dobásra. Ezek a balták és szekercék azonban még inkább voltak szerszámok mint fegyverek. A sima bárd például többcélú eszköz a háziasszonyok, hentesek és ácsok kezében. Az előbbiek a rövid nyelű, “fejnehéz” változatokat használták, használják. Utóbbiak a hosszabb nyéllel ellátott, aszimmetrikus vágóélű bárdokkal dolgoznak.

Kimondott fegyver funkciójuk a különböző csatabárdoknak, alabárdoknak és fokosoknak volt. Ezek a páncélos katonaság ellen bizonyultak igen hatásosaknak. A baloldali viking bárd a 8. századból származó darab másolata. Ennek a típusnak a feje általában 1 kilónál nehezebb, nyele pedig 70 centinél is hosszabb lehet. A skandináv mitológia valkűrjeiről elnevezett kettős fejű, szimmetrikus csatabárd eredetileg a hettita Tesubnak, a villám és mennydörgés istenének attribútuma. Később, a minószi korszak ősi hatalmi jelképe labrüsz néven. Thészeusz egy hasonló csatabárddal ölte meg Minótauroszt. A csatabárdok következő generációja már inkább alabárdnak tekinthetők, hiszen a fok a jelentősen átalakul. A korábbi sima, illetve kalapácsfok helyét egy határozott tüske foglalja el. Ugyanakkor, mint a képen szereplő 11. századi német bárdon láthatjuk, a csúcs teljesen hiányzik. A félhold alakú bárdlapot áttört szimbólumokkal díszítették, ezek célja a szépségnél pragmatikusabb okok voltak. A penge könnyítése. Jelen darabok nem kétkezes csatabárdok, azok nyélhosszúsága 180 centiméternél kezdődtek. A kimondottan vikingekhez köthető – ennek megfelelően dán baltaként is ismert – bárd feje 1-2 kiló volt. Ennek köszönhetően megtartotta jó irányíthatóságát és kiváló vágó és sújtó tulajdonságait.

Az alabárdok megjelenésével kapcsolatban eltérő időszakokról olvashatunk. Az viszont tény, hogy a klasszikus, az egy “lemezből” kovácsolt példányokat az 1400-as évektől kezdték a csatatereken használni.

A 2-2,5 méter hosszú rúdra fémpántokkal felerősített bárdlap felett egy lándzsacsúcs helyezkedett el. A lovagok elleni harcban igazán a bárdlap mögé felszerelt, hátranyúló vastüske tette félelmetesen hatékonnyá. Ezzel ugyanis le tudták rántani lováról a nehéz páncélba öltözött lovagot, aki a földön már tehetetlen volt. A fegyver gyakorlatilag többcélú volt, hiszen döfő-, vágó- és ütőfegyverként is használatos volt. Az alabárd fejlődése szorosan összekapcsolódott a páncélzat alakulásával. Hiszen ennek legyűrésére találták ki egykoron a helvétek. Amint a tűzfegyverek egyre hatékonyabbá váltak és a páncélos hadviselés mindinkább idejétmúlttá, úgy tűnik el az alabárd, mint fegyver. A 17. század végére hadászati szerepe jelképessé válik, mint rangjelző, hatalmi szimbólum és díszfegyver tűnik fel a következő évszázadokban.

A páncélba öltözött hadviselés – én nem szívesen használom ebben az értelemben a lovagit – utolsó nagy csatája 1525. február 23-24-én a Ticino folyó által határolt Pavia – 924 márciusában a magyarok is meglátogatták – városánál zajlott. A Habsburg – Valois ellentét fordulópontja volt, hogy I. Ferenc francia uralkodó csapatai által 1524 októbere óta ostromlott lombardiai város felmentésére V. Károly hadakat küldött. A február 24-én, 25. születésnapját ünneplő császár spanyol muskétásai megtizedelték a francia nehézlovasságot. A csatában maga I. Ferenc is fogságba esett és 8 hónapig Madridban vendégeskedett.

Amilyen szerepet az európai hadászatban és társadalomban a bárd töltött be, ugyanolyan fontossággal bírt az észak-amerikai indiánok között a tomahawk. És majdnem ugyanannyira változatos is.

Az algonkin “tamahak” szóból eredő tomahawk az indiánok legendás fegyvere. Az európaiak érkezése előtt kőből, például obszidiánból készítették ennek a baltaszerű fegyvernek a fejét, később rézből és vasból. Hiba lenne azt gondolni, hogy a tomahawk kizárólagosan indián fegyver lenne. Egyrészt a telepesek nem kevés hasonló baltát adtak el az indiánoknak, másrészt pedig a francia és angol katonák mellett ők maguk is felszerelkeztek ezzel a sokoldalú eszközzel. A foka nagyon változatos, lehet csak kicsit kiemelkedő és – például a fent szereplő – határozottan hegyes is. A fegyvert tartó táblán az indián “alapító atyák” láthatóak. Baloldalról kezdve: Crazy Horse – Őrült Ló és Sitting Bull – Ülő Bika, Chief Joseph – Hin-mah-too-yah-lat-kekt, de erre nem találtam igazi magyar megfelelőt – és Geronimo. A hagyomány közéjük sorolja Red Cloud-ot – Vörös Felhőt is. A lakoták Őrült Ló emlékére grandiózus, 172 méter magas és 195 méter széles szoboregyüttest terveztek – az 1948-ban Korczazk Ziolkowskil által elkezdett mű első része,az egykori főnök arca a 90-esk években készült el - a Black Hills területén. A törzs szent földje Dél-Dakota dél-nyugati részén található, alig 30 mérföldre Rusmore gránitszikláiba vésett elnöki négyestől. Mondjuk az is az indiánok szent földjéhez tartozik. A fent említett törzsfőket, akárcsak a többieket, valójában soha nem nevezték “alapító atyáknak”. Ez a legendák köréhez tartozik, akárcsak a békepipa tomahawk párosítás.

Pontosabban ezek léteztek, de nem az indiánok gyártmányaként, hanem a fehérek hibrid termékeként. Ezt gesztusnak is érthetjük. Hiszen a békepipa az indián kultúra mitikus szereplője. A kalumetből a négy égtáj és az égbolt, illetve a föld felé fújt füst jelképezi a természet és az ember egységét. A szent, rituális tárgyként tisztelt békepipa szolgált az ősök szellemének megidézéséhez is. A festett, faragott, gyöngyhímzéses szalagokkal, tollakkal, lószőrrel díszített pipa fontos szerepet töltött be a diplomáciában is.

Fegyvertörténet II.

blaci — Thu, 30 Apr 2015 09:42:34 +0000

A fegyvereket alapvetően hideg- és tűzfegyverekre, valamint vegyi, biológiai és nukleáris fegyverekre lehet osztani. Az első kategóriát gyakran tévesen a szálfegyverekkel azonosítják. Pedig azok csupán egy alkategóriát jelentenek az előbbiben. Mint az elnevezés is mutatja, minden fegyver, melynek működéséhez nincs szükség kémiai folyamatra, az hidegfegyvernek számít. Ezen belül a legkülönfélébb módon lehet csoportosítani. Ennek megfelelően elég sok a félreértés és az átfedés. Az őrsparancsnoki iskola és a járőrvezetői tanfolyam hallgatói részére 1933-ban kiadott, „A csendőrség fegyverei” című könyvecske például a szálfegyverek közé sorolja a kardokat is. És hasonlóan félreérthető a szúró- és vágófegyver skatulya is, hiszen a pika funkcióját tekintve szúrásra alkalmas, a harci bárd pedig sújtó vágásra. A mindkét funkciót egyesítő alabárddal egyetemben azonban alapvetően a szálfegyverek közé tartoznak.

A fenti rézkarcon látható landsknecht-ek a 15. század 80-as éveiben tűntek fel. A méltán legendás svájci gyalogság mintájára létrehozott dél-német csapatok hamarosan felülmúlták egykori példaképeiket. A landsknecht-ek – nevük idővel a német zsoldosok szinonimájává vált – között voltak 4-6 méteres lándzsával harcoló pikások, a közelharcban is kiválóan használható alabárdosok és puskások. A pika a lándzsa egyik típusa, mérete nagyon változó, akárcsak a hegye. Ez utóbbi lehet levél vagy deltoid alakú és négyszög keresztmetszetű is. A pikások egészen a 17. század első harmadáig a gyalogos harcászat meghatározó tényezői voltak. Majd a tűzfegyverek elterjedésével és a szurony megjelenésével fokozatosan eltűntek a harcmezőkről. Az európai alabárd szintén a helvét szabad paraszt gyalogosok kezében tűnik fel elsőként, valamikor a 14. század elején. A 2-2,5 méter hosszú rúdra fémpántokkal felerősített bárdlap felett egy lándzsacsúcs helyezkedett el. Már így is tekintélyes fegyvernek számított, de a lovagok elleni harcban igazán a bárdlap mögé felszerelt, hátranyúló vastüske tette félelmetesen hatékonnyá. Ezzel ugyanis le tudták rántani lováról a nehéz páncélba öltözött lovagot, aki a földön tehetetlen volt. Mondjuk az alabárd szakszerű forgatása sem volt egyszerű, nem véletlen kaptak gazdáik dupla zsoldot. Az 1400-as évekre a korai alabárd típusokat felváltották az egy “lemezből” kovácsolt példányok, magyarul a fegyver három funkcióját egy vasba egyesítették. Alakjuk és méretük is nagyon változatossá vált. A trapéz és félhold alakúak mellett gyakori a balta- vagy bárdforma.

A lándzsacsúcs és a tüske is jelentősen átalakul a század folyamán mind alakja, mind méretét tekintve. Ebben jelentős szerepe volt annak a technikai és hadászati fejlődésnek, mely a 16. században a lőfegyverek előretörését eredményezte. A nehézfegyverzetű lovasság kora a 16. század első harmadában már leáldozóban volt. A lovagok utolsó nagy csatája 1525. február 24-én zajlott le a lombardiai Pávia váránál, I. Ferenc francia uralkodó lovasai, és Habsburg V. Károly német-római császár – Spanyolország királya, Burgundia és Németalföld uralkodója – csapatai között. És a francia uralkodó lovagjainak csúfos vereségével ért véget, köszönhetően a császári puskásoknak. Az alabárd mint harci fegyver a 17. század végére eltűnt a csatamezőkről. Ezt követően már csupán a testőrségek díszfegyvereként és tiszti jelvényként jelenik meg. Magyarországon a vibárd elnevezésű változatot használta az alabárdos testőrség és az I. Ferenc József által 1872-ben felállított Koronaőrség is.

Nanoprotech

blaci — Wed, 25 Feb 2015 22:07:41 +0000

Ázsia és Ausztrália meleg és trópusi vizeiben honos Nelumbo nucifera, az indiai lótusz nem véletlen lett a konfuciánus és buddhista tanok kiemelkedő szereplője és jelképe. A lótuszvirág a természet talán legtisztább élőlénye. Ezt a kiváló tulajdonságát leveleinek dupla felületi szerkezetének köszönheti.

Ezen a vízcseppek göbalakot vesznek fel és levisznek minden szutykot. A nanotechnológia ezt a képességet utánozza. Segítségével a tudomány a mindennapi élet szinte minden területén elő tud állítani nanométer nagyságú szerkezeteket. Pontosabban az ilyen szerkezetekkel olyan tulajdonságokkal láthatjuk el a hagyományos tárgyak felületét, melyek igen ellenállóvá teszik a környezeti behatásokkal szemben.A nanoeljárás viszonylag újnak számít a technológiák tárházában. Felhasználási lehetőségeit elsőként – a Manhattan projektben is tevékenykedő, a 20. század egyik legjelentősebb elméleti fizikusának tartott, és ennek megfelelően Nobel-díjas – Richard P. Feynman vázolta egy 1959-ben tartott előadásában. A görög gyökerekkel rendelkező nano szó jelentése törpe, de ez némileg pontatlannak is nevezhető, hiszen egy nanométer a milliméter 1 milliomodrésze. Tehát inkább egy nagyon apró valami, aminek csupán 10 atomnyi az átmérője.

A 2007-ben alapított, szentpétervári székhelyű Innovative Technologies Ltd. napjaink vezető cége a felületvédelem nanotechnológiai megoldásait kutató vállalatok között. Első egységeit 2008-ban nyitotta Bulgáriában, Belorussziában és a balti államokban. Jelenleg Oroszországban, Kínában az Egyesült Államokban és Észtországban rendelkezik gyárakkal. A kutatások során kifejlesztett, figyelemre méltó Nanoprotech márkát 2009-ben dobták piacra. Jelenleg több mint 40országban forgalmazzák, a Fontium Kft.-nek köszönhetően hazánkban is. A Nanoprotech három termékkel képviselteti magát. Az Electrich, nevének megfelelően az elektromos és elektromechanikus eszközeink, gépeink védelmét biztosítja a nedvesség és az általa okozott egyéb nyavalyákkal szemben. És még ennél egy kicsit többre is képes.

Az Anticor alapvetően a korrózió dolgát nehezíti meg. De egyben keni a fém alkatrészeket is, ennek megfelelően növeli azok kopásállóságát. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a Nanoprotech – Lubricant is. A hangsúly azonban a súrlódás okozta kopás minimalizálásán van ennél a terméknél.

A Nanoprotech fenti termékei, az Acélfullánk portálon elérhető 100 ml-es kiszerelései ideálisan 2 négyzetméternyi felületre elegendőek. A szert 20-30 cm távolságból kell a felületre juttatni, maximális hatását 24 óra elteltével éri el, ideális alkalmazási hőmérséklet-tartomány: -20°C – +35°C.. A felületre felhordva kiváló tulajdonságát -80°C és +140°C fok között 1 évig megőrzi.

Fegyvertörténet I. – Némi bevezetés

blaci — Thu, 22 Jan 2015 22:09:11 +0000

Napjainkban fellendülőben a fegyvermásolatok piaca. A valóban másolatként eladott tárgyakról beszélek, nem az eredetinek hazudtolt replikákról. Azok a vásárok átverési standjainak igencsak kelendő tárgyai közé tartoznak évszázadok óta. Az átverés nem szép, de egy jól jövedelmező tevékenység. A replikákkal semmi probléma nincs, ha a tulajdonos is tisztában van azzal, hogy egy másolatot tart a kezében. Az sem árt, ha valamit tudunk az adott fegyver történetéről. Ez segíthet abban is, hogy ne csapjanak be a vásárlás során.

Nem akarom Ádámnál és Évánál kezdeni, de mint oly gyakran hallottuk tanulmányaink alatt, az embert az eszközkészítés kimagasló képessége emelte az élővilág csúcsára. Ez ebben a formában természetesen egy kicsit le van egyszerűsítve, hiszen ezen képességnek a kialakulásához az evolúció számos dominójára szükség volt. Ezek közül a legfontosabbak a két lábon való járás és az agyasodás. Ez utóbbi, a cerebralizáció határozott meg mindent, így az eszközök készítését és tudatos alkalmazásukat is. A mai emberszabásúak is használnak különböző tárgyakat a termeszek összegyűjtésére, magvak feltörésére és vadászatra. Viszont fejlődésük a jelek szerint megakadt ezen a szinten. A 2-2,5 millió éves Homo habilis, de különösen az 1,6-1,5 millió éve megjelent Homo erectus már jóval kombinatívabb volt. A pattintott kőeszközök kifinomultabbá váltak, a ma ismert legkorábbi kőbalta is ebből az időszakból származik. Azt természetesen nem dönthető el, hogy ezeket az eszközöket mikor használták valóban fegyverként a hominidák. Logikai alapon azonban valószínűleg rögtön a vadászatok és az egyes csoportok közötti csetepaték alkalmával.

Browning 111

blaci — Sat, 27 Dec 2014 22:15:11 +0000

Az 1872-ben alapított Browning Brothers Company nem csupán lőfegyvereket tervezett és gyártott – gyártatott -, de különböző sportfelszereléseket is. Bár ezeknek elsősorban az értékesítésével foglalkozott. Valójában marginális elemek voltak a cég kínálatában. A vállalat profilja 1927 után sem változott meg gyökeresen, csupán a neve és némileg a szerkezeti felépítése. A Browning Arms Company erre az időre már egy modern céggé vált. Mint elnevezése is jelzi, a hangsúly a katonai vonalon volt. A fegyverek egyéb felhasználóit a JM & MS Browning leányvállalat elégítette ki. A sport és vadászat területén az 1960-as évekig gyakorlatilag csak lőfegyverekkel jelent meg a Browning. Majd követve a piac igényeit, színre lépett az íjászat, horgászat és síelés élvezetét kedvelők előtt is. Néhány évvel később belekóstolt a vitorlázás üzleti világába is, de nem volt kedvező a széljárás. A cég vadászati kiegészítők területén, így a késes berkekben tett kirándulása már jóval sikeresebbnek bizonyult. Ez nem kis mértékben köszönhető az olyan tervezőknek mint Gil Hibben, Jerry Fisk vagy Russ Kommer. Minnesota északi erdeiben felnövő Kommer, vadászati túrák vezetőjeként bejárta az ideho-i Selway-Bitterroot nemzeti park és Alaszka szinte minden szegletét. Gyakorlott erdőjáróként és vadászként pontosan tudja, hogy milyen célra, milyen késre van szükség. Késeit személyesen teszteli és az eredményeket figyelembe véve javítja azokat. Minőség és funkcionalitás jellemzi minden kését. Nem véletlen, hogy a világ legjobb késesei közé tartozik. A Browning céggel végzett közös munkája hosszú évekre nyúlik vissza. Az együttműködés sikerességét olyan szériák bizonyítják mint a Backcountry Camp, a Packer kések, a 111-es Modell, a Hard Core és az Extreme Mountain Hunter, a Black Label kések valamint az Escalade sorozat. A 111-es modellek nem feltétlenül tartoznak a felső kategóriás vasak közé, de igencsak jó daraboknak számítanak. Klasszikus vadászkések felsőzáras biztosítással, különféle markolathéjjal. A 111C a cocobolo héjat jelöli, de kapható diófából készítve is. Mind a kettő változat mutatós darab. A balos a cocobolo.

A markolat jól kidolgozott, bár a négy újbarázda egy kicsit sok. A fogása ennek ellenére kifejezetten kényelmes. A 7,6 cm hosszú, Drop point kialakítású penge anyaga Sandvik 12C27 acél, 58-as HRC keménységre edzve. Összecsukva mindössze 11,5 cm hosszú. Ez ár-érték arányát tekintve tökéletesen megfelel egy mindenes vadászkésnek.

Browning II.

blaci — Mon, 01 Dec 2014 22:23:00 +0000

A Browning céggel kapcsolatban egy kést szerettem volna röviden bemutatni. Ez, mint általában, megint egy kicsit hosszabbra sikerült és a kés még nem is került szóba. Márpedig ez mégis csak egy késes oldal. Ennek megfelelően arra is rá fogok térni, de ha már a lőfegyvereknél tartottam, akkor még meg kell említeni a John Moses tervezte géppuskákat is.

Az első Browning-féle – és egyben az első, az Államokban kifejlesztett – géppuska a gázdugattyús, léghűtéses Colt Browning M1895-ös volt. A .30-as kaliberű Potato Digger – krumpli ásó vagy dugványozó – elnevezését a földbe szúrható állványáról kapta. A fegyver M1914-es változatából – lényegi változtatás valójában nem volt a konstrukción- az Antant országok nem csekély mennyiségben rendeltek.

1917 áprilisának elején az Egyesült Államok is belépet a hadviselő felek táborába. Hadserege azonban a fegyverzet jó néhány területén felkészületlen volt. Többek között nem rendelkezett megfelelő csapattámogató gépfegyverrel. Ezt a hiányosságot volt hivatott megszüntetni a Browning M1917-es. A vízhűtéses géppuska 450 darab, .30-06 / 7.62×63 mm-es lőszer kilövésére volt képes percenként. Tüze 2000 méterig volt hatásos, azon túl inkább csipkelődött. A fegyver – és az 1936-ban kifejlesztett nagyobb tűzgyorsaságú M1917A1-es – sikerességét jól jelzi, hogy a II. világháborúban és a koreai harctereken is kedvelt fegyvernek számított.

Gyakorlatilag az 1917-es modell némileg továbbfejlesztett változata volt az M1919. És valóban csak némileg, ugyanis a fejlesztés kimerült a vízhűtést biztosító köpeny perforált lemezre cserélésével, tehát léghűtésessé alakították át és egy könnyített, összecsukható állványzatot terveztek a korábbi helyett. Az első főtípust még további hat követte. A legelterjedtebb az M1919A4-es és az A6-os változatok voltak. Előbbi terepjárókra és páncélozott járművekre is felszerelhető volt, utóbbi kifejezetten a gyalogság részére készült. Az egyes típusoknak számtalan variációja jelent meg a harcmezőkön, a tengeri és légi hadviselésben.

1933-ban jelent meg az .50-es kaliberű Browning M2 nehézgéppuska. John Pershig tábornok, az Államok kontinensre küldött expedíciós seregeinek parancsnoka már 1918-ban szorgalmazta egy nagy kaliberű géppuska rendszerbe állítását. Az új, 1600-2000 méterig kiváló hatásossággal működő, 12.7×99 mm-es, egy alaposan átalakított .30-06 kaliberű M1917-es volt. A vízhűtést levegősre cserélték, de ez kezdetben nem igazán működött, folyamatosan túlhevült a cső. Repülőgépek fedélzeti fegyvereként ez a probléma értelemszerűen kiküszöbölődött. Nagy tűzerejének köszönhetően, M1921 néven, és vízhűtéses változatban a szárazföldi csapatoknál is rendszerbe állították. 1932-33-ban áttervezték, ekkor kapta az M2 megjelölést. A léghűtés hatékonyságát biztosító, vastagabb csövű változat M2HB (Heavy Barrel) néven közismert. Pontosabban a fenti fegyver összes változatát gyakran csak M2-esként emlegetik.

John Moses Browning fegyverkonstrukciói között nem lehet rangsort felállítani. Szinte minden elgondolása sikeresnek bizonyult a harcmezőkön. Ez igaz az M1918A1 Browning Automatic Rifle könnyűgéppuskára is, mely a 45-ös Colt-hoz és a fenti Ötvenes-hez hasonlóan legendává vált. Nem véletlen, hiszen ez volt az első rendszeresített, igazán korszerű automata fegyver az Egyesült Államokhadseregének berkeiben. A BAR a nagyon gyenge francia Chauchat váltotta ki a csatasorból. Az M1918 as percenként 300-450 darab 30-06/7.62×63 mm-es Springfield lőszert engedett ki magából. Ez igen jó tűzgyorsaság volt a maga nemében, a fegyver későbbi változatainál ez a 650 lövedéket is elérte. A BAR-nak természetesen voltak gyenge pontjai. Például a mindössze 20 lövedékes tárja.

Browning I.

blaci — Fri, 31 Oct 2014 22:35:05 +0000

A Browning név egyet jelent a modern ismétlőfegyverek kialakulásával, ezek egyfajta szinonimájává vált. Nem véletlen. John Moses Browning talán a világ legtermékenyebb fegyverkonstruktőre volt. 128, más források szerint 129 bejegyzett szabadalmából 80-at alkalmaztak, alkalmaznak a különböző lőfegyverek gyártása során.

A Browning legenda megteremtője kétségtelenül John Moses volt, aki erős háttérrel rendelkezett. Ez a háttér nem voltmás mint apja, Jonathan Browning, aki Kentucky-ban tanulta ki a fegyverkészítés fogásait. Az általa tervezett lesikló táras, és hatlövetű forgótáras puskák igen népszerűek voltak. Ezek a modellek biztosították a családi vállalkozás anyagi alapját.

John Moses lőfegyverek iránti érdeklődése, készítésükkel kapcsolatos kreativitása hamar megmutatkozott. Mindössze 14 éves mikor testvére, Matthew születésnapi ajándékaként elkészíti első puskáját. Már ezen az egyszerű, egycsövű fegyveren is érezhető volt készítőjének zsenialitása. Néhány szerkezeti eleme annyira új megoldásnak számított, hogy később szabadalmaztatták őket.

1872-ben John Moses és öt fivére – Matthew, Jonathan Edmund, Thomas Samuel, William és George – megalapították a Browning Brothers Company-t. A vállalat vezetője a legidősebb Browning fiú lett. És igen jó vezetőnek bizonyult, mert John Moses nemcsak kiváló tervezői képességekkel rendelkezett, de az üzleti életben is nagyszerű taktikusként viselkedett. Gyakorlatilag nem volt rossz üzleti döntése. Ennek legjobb példái az egyes, patináns múlttal rendelkező fegyvergyártó cégekkel kötött szerződések. Ezen fegyvergyártók közé tartozott a Winchester, a Colt, a Remington, a Savage és a Fabrique Nationale de Guerre. Szinten mindenki, aki a szakmában valamit is számított.

Elsőként a Winchester-rel kötöttek együttműködést 1879-ben. Néhány írásban azt olvashatjuk, hogy a Winchester felvásárolta a Browning testvérek vállalatát, de ez nem igaz. A 79-es szerződés csak egy egylövetű puska licencének megvásárlását tartalmazta. Ugyanakkor – és ez fontosabb volt mind a két fél számára – egy közel két évtizedes, sikeres üzleti kapcsolat alapját is jelentette. A következő években olyan legendás fegyverek konstrukciói kerültek ki John Moses Browning keze alól – gyakorlatilag a Winchester külsős konstruktőrévé vált - mint az 1886, 1887, 1892, 1894 és 1895 modellek. Ezeknek számos típusa jelent meg a piacon – a képen néhány változat, fentről az 1886-os modellekkel kezdve.

A Winchestre gyárban készült Browning-féle fegyverekről beszélve mindenképpen meg kell említeni az M1897 ‘Trench Gun’ shotgun-t, mely az 1902-es Automatic-5 elődjének is tekinthető. A hadseregnél rendszeresített típus csövére egy perforált hűtőlemezt helyeztek. A fegyver félelmetesen hatékonynak bizonyult közelharc során, különösen ha az M 1917-es bajonett is ott figyelt a csöve alatt. Meg is becsülték, 1897 és 1957 között valamivel több mint 1 millió darabot gyártottak belőle.

John Moses tehetségét a Winchester szerette volna kisajátítani, de a feltaláló ezt taktikusan kivédte. Szabadalmaiból, többnyire licenc formájában juttatott a korábban említett fegyvergyártó cégeknek is. A vadászfegyvereket például a belgiumi Fabrique Nationale de Guerre herstal-i üzemében készítették. Akárcsak 1952-től az 1902-ben piacra dobott Automatic-5 Shotgun-t, mely a jobboldali képen a mester kezében is látható. Korábban, 1940-től a Remington gyártotta az Automatic-5 különböző típusait.

A Shotgun-hoz hasonló sikereket ért el Browning az általa tervezett pisztolyokkal is. Ezek egy részét a fent említett belga cég, másik részét Samuel Colt vállalata gyártotta.Leghíresebb modellje kétség kívül az M1911 Colt 45. félautomata pisztoly. Browning, egy korábban tervezett 38.-as pisztolyát alakította át az új, szintén általa kifejlesztett 45.-ös lőszerhez. Az új kézifegyverrel szemben támasztott követelmények legfontosabb eleme a megfelelő tűzerő volt. Az Egyesült Államok hadserege által, 1906-ban kiírt pályázat ezen pontjának a Colt 45.-ös kiválóan megfelelt. És a többinek is. Ennek köszönhetően nem kisebb vetélytársakat győzött le, mint a Savage Arms-t és a Deutsche Waffen und Munitionsfabriken-t – a Parabellum gyártóját. Az US Army tisztjei és speciális egységei körében 1911-ben állították rendszerbe a Colt 45.-öst.

Az új hadipisztolyt hatékonysága hamarosan a legendák körébe emelkedett. Az USA hadseregének általános oldalfegyvere volt egészen az 1980-as évek végéig.

Egy kis pihenés

blaci — Sat, 23 Aug 2014 14:17:52 +0000

A cardiff-i BCB termékeiről már több alkalommal írtam. Most ismét találtam egy kiváló darabot a cég termékei között. Történetesen a CT430-as függőágyról van szó. Nem állíthatom, hogy az olíva zöld, 620 grammos csomag álmaim bakancslistájának szerves darabja, de valóban hasznos darab lehet egy kirándulás során.

A nagyméretű, ejtőernyő minőségű nylon függőágy, kiegészítve egy rovarirtóval impregnált, sűrű szövésű szúnyoghálóval és egy hővisszaverő fóliával kényelmes pihenést nyújt.

Adventure Hővisszaverő fólia

blaci — Wed, 30 Jul 2014 18:09:26 +0000

A hővisszaverő fólia fontosságáról gyakran szóltunk. Ennek az igen hasznos, adott helyzetben életet mentő eszköznek egyre több típusa kapható. Nem nehéz belátni, hogy ezek sokkal ideálisabbak mint a tauntaun Han Solo és az ifjú Luke Skywalker esetében. És közel sem annyira büdösek.

A könnyű és kisméretű fólia számos változata – egy derékaljjal kiegészítve – a hálózsákok ideális helyettesítője. Sőt, azok jó néhány képviselőjénél sokkal többet tud. Vegyük például a mindössze 108 grammos SOL Emergency Bivvy-t.

Az angolszász mértékegységeknek köszönhetően, az alkalmatosság 213 cm-nél valamivel hosszabb, és 91 cm-nél néhány milliméterrel szélesebb. A testhő 90%-át visszaveri. Víz- és szélálló, a varrások ragasztottak, élénk színe pedig a mentést hivatott elősegíteni. Azt azonban tartsuk szem előtt – ahogy a neve és színe is mutatja -, hogy szükséghelyzetre tervezték. Mert erős, de vékony anyagának köszönhetően viszonylag sérülékeny. Sokan hálózsák béléseként használják, bár a tapasztalatok szerint ebben az esetben némi problémát okozhat a páralecsapódás.