Sorozatunk korábbi részében valószínűleg a négy – pontosabban kilenc – legismertebb, víz útján (is) terjedő fertőző betegségről írtunk. Most következzen néhány olyan infekció, melyek kórokozói kevésbé ismertek. Kezdjük a bakteriális betegségekkel, közülük is két zoonosis fertőzéssel, melyek esetében a kórokozók közvetlenül, vagy közvetve terjednek át a gerinces állatokról az emberre.
Az anthrax szó hallatán sokan elsőként valamiféle merényletre, háborúra asszociálnak – sajnos nem alaptalanul. Mások az 1980-ban debütáló Anthrax brit anarchopunk, vagy az azonos nevű New York City-ben alapított thrash metal együttesekre gondolnak. Az anthrax, közismertebb nevén lépfene azonban nem más mint a Bacillus anthracis spóraképző baktérium okozta betegség. A kórokozó elsősorban a patás, növényevő állatokat betegíti meg és az egész világon elterjedt. Az 1-8 µm (1µm=1×10−6 m) hosszú és 1 µm széles baktérium vegetatív formában, spóra nélkül viszonylag ártalmatlan. A mintegy 1 µm nagyságú spóra rezisztenciája ellenben nagyon magas, fertőzőképességét akár évtizedekig is megtartja.
Bacillus anthracis
Az anthrax baktérium spórája
A lépfene baktériuma rendszerint a fertőzött állat bőrével, szőrével történő közvetlen érintkezés révén, egy jelentéktelen horzsoláson vagy seben keresztül fertőz. Ez az úgynevezett bőranthrax, mely a lépfene esetek döntő hányadát teszi ki. A tüdőanthrax, a „rongyszedők betegsége” a spórák belégzését követően alakul ki. Az anthrax-fertőzés harmadik formája – és természetesen ennek köszönheti figyelmünket – a bélanthrax. Ennek kialakulását a fertőzött hús, tej és víz fogyasztása okozza. Tehát az általános vélekedéssel szemben a lépfene igenis terjedhet víz útján is. Tény, hogy a fertőzés e formája ritka, de főként a „harmadik világ” országaiban előfordulhat. A lépfene utóbbi két típusa igen súlyos lefolyású. Míg a bőranthrax esetében a nem kezelt betegek 20%-a veszti életét, addig a bél- és tüdőanthrax fertőzés esetében a letalitás 25-60%, illetve 90% feletti.
A Bacillus anthracisnak közel száz törzse ismert, a „lelkes” katonai célzatú kutatásoknak köszönhetően ez a szám valószínűleg ennél jóval magasabb. Az anthrax – spóráinak nagy ellenálló képességének és tömeges tenyészetük egyszerű és olcsó megoldhatóságának köszönhetően – kiemelkedő figyelmet élvez a tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverek fejlesztőinek nemzetközi táborában.
Az anthraxról, bár néha más értelemben, de legalább hallott az emberek jelentős része. A leptospirosis azonban szinte teljesen ismeretlen az orvosi körökön kívül, annak ellenére, hogy a Leptospira interrogans baktérium különböző típusai a legváltozatosabb betegségek kórokozói. A leptospirosis ezen betegségek összefoglaló elnevezése. Magyarországon leggyakrabban az L. pomona, L. canicola, L. grippotyphosa, L. icterohaemorrhagiae okozta infekciók fordulnak elő. A baktériumot házi- és vadállatok, illetve rágcsálók terjesztik vizeletükkel.
Leptospira interrogans
Elsősorban az állattenyésztéssel, mezőgazdasági munkával foglalkozókat, illetve vizes környezetben dolgozókat veszélyezteti a „disznópásztor betegség”. Elvileg, ugyanis a természetes felszíni vizekben – különösen nyáron és kora ősszel – sem ritka a spirális alakú Leptospira interrogans. A kórokozó a bőr és a nyálkahártya sérülésein keresztül könnyedén a szervezetbe kerülhet. Tehát mindenki megfertőződhet, aki ezekben a vizekben fürdik vagy esetleg annyira felelőtlen, hogy iszik belőlük. Mielőtt bárki lemondana a nyári fürdőzésekről pontosítsuk a fertőzés lehetőségét és következményeit. A leptospirosis baktériumai a melegebb éghajlatú tájakon gyakoriak, ott is a kisebb tavakban és a lefolyás nélküli vizekben jelentenek igazi rizikót. A nagyobb víztömegű folyók, lefolyással rendelkező tavak nem veszélyesek. A baktériumok okozta betegségek döntő része heveny lefolyású, a fertőzések 2/3-a pedig teljesen tünetmentes. Ennek köszönhetően a fertőzéses esetek számát csak becsülni lehet. Ráadásul a leptospirosis betegségek diagnosztizálása nem könnyű feladat. A korai panaszok általában influenzára utalnak, de később jelentkezhet nyirokcsomó- és máj-megnagyobbodás, bőrkiütés és szívritmuszavar is. Tehát specifikus tünetek alapján nem lehet a kórra következtetni. Ez enyhébb esetekben nem jelent különösebb problémát, antibiotikumos kezelés mellett a betegség néhány nap alatt elmúlik. A Leptospira baktériumok szórványosan ugyan, de súlyos betegségeket is okozhatnak. Ilyen a Weil-szindróma, mely vese- és májelégtelenséggel, sárgasággal járó vérzéses láz – ebben az esetben a halálozási arány ma 5% körüli, korábban jóval magasabb volt. Okozhat vérzéses tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást – szerencsére ez nem jár valódi genny kialakulásával -, illetve súlyos veseelégtelenséggel járó vérsejtszétoldódást.
Continue reading
